Soha ne add fel!
A klónozásról magyar szemmel
Mécs Anna
Megjelent: Élet és Tudomány, 2010. január 13.
„Soha ne add fel!” – ez áll a Dinnyés András által vezetett Biotalentum Kft. ajtajára ragasztott plakáton, amelyen egy gólya csőre közé ragadt béka küzd az életéért. A sikerért és túlélésért folytatott kitartó küzdelem nem elhanyagolható tényező a sikeres kutatások történetében.
Egy kora őszi napon a gödöllői Szent István Egyetem szomszédságába sietek. A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont felé veszem az irányt, ahol az első emeleten helyet kapó Biotalentum Kft. igazgatóját, Dinnyés Andrást látogatom meg.
De mit keres egy cég egy kutatóközpontban? És miért nem egyetemi keretek között kutatnak?
A jó kiállású, gyakorlott interjúadó kutató már 1985 óta foglalkozik embriológiai, klónozási és őssejt-biológiai kutatásokkal. A 90-es években több évig dolgozott az Egyesült Államokban, ahol fontos eredményeket ért el a nyúl és a szarvasmarha testisejtmag-átültetéses klónozása területén. 2002-ben csatlakozott a „Dolly-csapathoz”. Az általa vezetett csoport nagyban hozzájárult az első génkiütött – azaz olyan genetikailag módosított állat, amely örökletes anyagában bizonyos gént vagy géneket kikapcsoltak – juh és az Európában elsőként klónozott sertés előállításához. Profizmust sugalló megnyilvánulásaiból is látszik, hogy nagy tapasztalata van a nemzetközi projekt- és csapatmenedzsment területén. Szinte szóhoz sem jutok az információtenger közepén.
Lovász László a Kossuth rádió Esti beszélgetés tudományról című műsorában így vezette fel a csütörtöki előadásokat: „A matematika nem áll távol az esztétikától. Egy matematikai eredménynek jellemzően a legfőbb jelzője az, hogy szép. Ez mindent elmond róla. Azt próbáljuk majd megmutatni, hogy mit nevezünk szépnek, és ez a szépség honnan jön. A tudomány nagyon gyakran az emberek számára úgy jelenik meg, hogy valami megfoghatatlan, távoli dolog, amihez nekik semmi közük. Én azt hiszem, hogy ez ellen érvelni kell, hiszen a tudománynak megvan a maga mondanivalója minden kor embere számára.”
Trencsényi Balázs 1973-ban az atyáskodó szocializmus világába született, pont jókor ahhoz, hogy felnőtté cseperedése egybeessen Magyarország és a környező országok újjászületésével. „Tudod, én azok generációjába tartozom, akiknek a rendszerváltozás, a regionális horizontmegnyílás hihetetlenül fontos élmény volt. Hosszú idő óta mi vagyunk az első olyan korosztály, ahol az embereknek nem nemzeti tudományos szocializációja van, hanem regionális. Egymás mellett folytak ezek az események, bizonyos értelemben ugyanabban a térben, de más értelemben meg teljesen másról volt szó mindenhol. A román forradalom merőben
Papp Krisztián több, fiatalokat támogató díjat is elnyert az utóbbi időben, ilyenek voltak a Scopus Young Researchers Award és az Akadémiai Ifjúsági Díj. Jelenleg egy általuk 2006-ban szabadalmaztatott technikán dolgozik, amely hamarosan valóban az orvosok kezébe kerülhet. Ezzel egy ritka autoimmun betegség diagnosztizálását segíthetik, a világon egyedülálló módszerrel.
Az ELTE Biokémiai Tanszékének ajtaján belépve egy nagyon határozott és rendkívül nyitott fiatal kutatóval találom szemben magam. Egyből látszik, hogy érti a dolgát: 34 évesen már egy jól menő kutatócsoport vezetője és számos tárgyat oktat az ELTE-s hallgatóknak. Mindenről van véleménye, kutatásairól pedig olyan színes vehemenciával beszél, hogy elhiszem neki, hogy szerelemből csinálja. Tavasszal az Akadémia Talentum Díjjal tüntette ki eddig elért eredményeiért. A külföld kontra Magyarország örök téma a kutatók esetében; többek között ezt a kérdést is új megvilágításba helyeztük a beszélgetés folyamán. 
Hetényi György Verne-regények és az ifjúkori tájfutóévek hatására a geofizika szakot választotta az ELTE-n. Egy folyosói hirdetést meglátva jelentkezett Franciaországba, az École Normale Supérieure (ENS) felhívására. Négyéves ösztöndíjat nyert, amelynek negyedik éve a doktori képzés kezdete volt. Másodéven egy fiatal kutató a Föld külső szilárd héjának mozgásairól, változásairól tartott órát. Ekkor figyelt fel a témára a magyar hallgató, és mivel tanára a Himaláját vizsgáló kutatásban vett részt, ő is csatlakozhatott ehhez. Kutatását összefoglaló doktori disszertációját magyar és francia tudományos díjak követték. Jelenleg, egyik bírálója meghívására, a Svájci Szövetségi Kutatóintézetben dolgozik egy hegységképződést leíró számítógépes modell tökéletesítésén. De, ahogy megfogalmazta, több gyeplőt is a kezében tart: közben itthon a bazaltoszlopok szélessége és összetétele közötti összefüggéseket vizsgálja, egy angol-magyar együttműködés keretein belül pedig a hazánk földfelszíne alatti 400-tól 700 kilométerig terjedő övet tanulmányozza. Életének meghatározó időszakáról, a Himalája-kutatásról kérdeztem.
Rátai Dániel, akiről időközben kisbolygót is elneveztek, 2005-ben robbant be a köztudatba. Az akkor alig 20 éves fiú a 21 éven aluli tudósok és feltalálók versenyének arizonai világdöntőjén, az Intel-ISEF-en hat első díjat is bezsebelt. Azóta elismerései és ötletei csak szaporodnak, a Leonar3Do fantázianevű találmányából pedig nagyobb darabszámú tesztsorozat készül, és remélhetőleg év végére már a boltokba kerülhet. Dániel egy olyan találmánnyal hódította meg a világot, amelyre hatalmas szükség volt, és amelyhez hasonlót még senki nem alkotott, pedig próbálkoztak.
Farkas Illés harmadéves fizikus hallgatóként Vicsek Tamás fizikusnál, akadémikusnál kezdett el TDK-zni, utána diplomamunkáját, doktoriját nála írta és most is a csoportjában dolgozik. Jelenleg az MTA-ELTE Statisztikus és Biológiai Fizika Kutatócsoport munkatársa. A hetedszer átadott Talentum Díjjal az elmúlt tíz évben végzett munkáját ismerték el, és ösztöndíjként komoly pénzösszeggel támogatták további kutatómunkáját. Az ELTE-s csapat számítógépes statisztikus fizikai módszereket és modelleket használ a csoportos mozgás és hálózatok vizsgálatára.
Hargittai István igazi kuriózum. Nem elég, hogy szakterületén, a fizikai illetve szerkezeti kémiában kimagasló tevékenységet folytat, az MTA tagja, a Moszkvai Állami Egyetem díszdoktora, 1996 óta Széchenyi-díjas, de igazán nyitott szemmel és füllel faggat nevesebbnél nevesebb tudósokat. Akiknél általában még egy Nobel-díj is porosodik a padláson. De mit keres a mikrofon „rossz” végén egy kutatóprofesszor?
Szabó Réka
Milyen is egy kiváló bíráló?
Harcos Gergely
Miért pont a matematikus szakot választotta?
Esterházy Péter
Képes az asztalon ülve mocorogni, beleinni a kérdező poharába, hintázni a széken, fészkelődés közben lerúgni a saját képével díszített plakátot, vagy éppen gyermekként örvendezni az ajándék ELTE-s pólónak, majd véletlenül ottfelejteni egy padon. Mindeközben zseniális színész, elképesztően művelt töprengő, csodálatos előadó, érdekes összefüggéseket feltáró történész, filozófus, esztéta… ez mind Mácsai Pál.
Miként alakult ki Önben a barlangászat iránti szerelem?
Mikor és milyen körülmények között emigrált a családjával Amerikába?
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka…” – kezdte a Nemzeti Színház igazgatói posztjáért benyújtott pályázatát. Hogy is volt?