Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Beszélgetés Vizi E. Szilveszterrel

Mécs Anna

Megjelent: Tétékás Nyúz, 2007. május 16.

Hogy melyikünk lesz éhbérért dolgozó robot és melyikünk Nobel-díjas tudós, nagyon sok mindenen múlik. De fiatal kutatókra mindig szükség volt, van és lesz, így a kezünkben a lehetőség. Ebben erősített meg Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke.

Nemrég három TTK-s tanár is az MTA rendes tagja lett, emellett pedig MTA-ELTE Kutatócsoportok is dolgoznak nálunk. Milyen az együttműködés a két intézmény között?

Én azt hiszem, hogy az Akadémia és az Egyetem kapcsolata nagyon fontos, nem csak tudományos, de a felsőoktatási képzés szempontjából is. Hiszen az MTA és az oktatási tárca a tudásipar két részét öleli fel: a közoktatás, a felsőoktatás és a PhD az oktatási tárca alá tartozik, míg az Akadémia egyik feladata a tudósképzés. A lehetőségeket sajnos nem teljes mértékben aknázzuk ki, de arra törekedünk. Például a minisztériummal további együttműködési szerződést írunk alá, amely lényege, hogy megnyitjuk az akadémiai intézeteket az egyetemi kutatók számára. A másik irányból való átjárás eddig is működött: az Akadémiának vannak támogatott kutatóhelyei a magyar egyetemeken. Illetve akadémiai intézetekben dolgozók oktatnak például az ELTE tanszékein is. Tehát kialakult egy szoros együttműködés, és ez az oktatás színvonalának javítását szolgálja.

Az MTA elképzelései szerint milyen jellegű kutatásokra kellene leginkább pénzt fordítani?

Természetesen megvannak a kiemelt területek, amelyekbe szerintünk sokkal többet kellene fektetni. Ilyenek például az orvostudomány, a biológia, a nanotechnológia, az elméleti fizika és a matematika. Ezekre lehet építeni a jövő fejlődését. De a társadalomtudományok és a széptudományok teszik teljessé az életet, például rendkívül nagy jelentősége van a szegénység és a demográfiai krízis tanulmányozásának.

Az Akadémia által elindított reformoknak mi a lényege, milyen változások várhatóak ezek következtében?

A reformok lényege, hogy előtérbe helyezzük a feladat- és teljesítményarányos támogatási rendszert. Valamint, hogy megvalósítsuk az intézetigazgatók, és esetleg később az egyetemi tanárok kinevezésénél a tervezett nemzetközi pályázatokat.

 És ez jót tenne a magyar tudományos életnek? Nem szorítanák ki a külföldi kutatók a magyar tudósokat?

Szerintem nagyon jót tenne, hiszen a tudomány nem ismer államhatárokat. És a legjobb magyar tudósok itthon maradnának, ráadásul a versenyhelyzet mindig csak motiválhat.

A reform többi része, hogy az intézethálózatot megnyitjuk a gazdaság felé, tehát az elefántcsonttoronyba bezárkózott tudós típusát a társadalomra nyitottnak kell felváltania. Valamint az ipari és alapkutatásra több pénzt szánnánk. Továbbá minél többet kell kutatás-fejlesztésre költeni, és létre kell hozni az elitegyetemeket.

Ön szerint milyen kilátásai vannak egy fiatal, PhD fokozattal rendelkező tudósjelöltnek? Az Akadémia milyen elhelyezkedési lehetőségeket tudna biztosítani?

Először is az MTA indította el a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat, ami a PhD-sek számára nyújt pénzügyi támogatást, hogy el tudjanak indulni tudományos pályájukon.
Ezen felül az akadémiai kutatóintézetek átlagéletkora ma messze a legalacsonyabb Magyarországon: 44%-a 35 évnél fiatalabb. A végzett fiatalok tulajdonképpen jelentős részben nálunk tudnak elhelyezkedni, hiszen itt professzionális kutatóintézetek vannak.

Sajnos a gond a beiskolázással kezdődik, mivel nagyon kevés a műszaki és tudományos területen tanuló hallgató, fele annyi, mint az EU-ban. Tehát túlságosan humán érdeklődésűek a magyar fiatalok. Ráadásul az egyetemek a normatív rendszer miatt túl sok hallgatót vesznek fel például jogásznak, szociológusnak. Sokkal több műszaki és természettudományos területen tanuló fiatalra lenne szükség.

Ez nem mond ellent az elitegyetemekről alkotott elképzeléseinek?

Nem, mert a magyar műszaki egyetemek a 19. századtól kezdve nagyon jó hírűek. Inkább nem kellene annyi jogász kar Magyarországon, amikor a műszaki egyetemekre túl kevesen jelentkeznek. Tehát először a közoktatásban kellene a természettudományos tárgyak óraszámcsökkentését megállítani.

Tehát ön támogatja azt a tendenciát, hogy egyre több embert vesznek fel akár természettudományos szakokra is, és hogy lassan tömegképzés jellege lesz a felsőoktatásnak?

Nem, nem tudok egyetérteni azzal, hogy a főiskolákból egyetemet csinálnak, vagy hogy 72 egyetem van Magyarországon, miközben a rendszerváltáskor az volt a cél, hogy integráljuk az egyetemeket. Ehelyett 72 egyetem van, ami a felsőoktatás teljes csődje.

Akkor mi lehetne a megoldás?

A minőségkontroll lenne a megoldás, amely megmondaná, hogy milyen feltételek mellett nevezheti magát egyetemnek egy oktatási intézmény. Az Európai Charta szerint az egyetem oktat, és kutat.
Az oktatás tekintetében pedig a cél, hogy minél jobb szakembereket képezzünk. Ehhez is a minőség kell. Az egy oktatóra jutó hallgatószámot kell csökkenteni. Tehát több oktató kellene.

Magyarország képes lenne ennyi egyetemi tanár „kitermelésére”?

Igen, Magyarország nagyon tehetséges nemzet. Ahogy Trianon után is a kultúra, a tudomány, az oktatás vezette ki hazánkat a bajból Klebelsberg Kunó vezetésével.

A közoktatásra és felsőoktatásra sokkal több pénzt kellene költeni. Hiszen Magyarországnak egyetlen esélye van a súlyos válságból kilábalni: a tehetséges emberekre, a magyarok szürkeállományára kell építeni, nem pedig az olcsó munkabérünkkel versenyképesnek látszani az Európai Unióban.