Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Papp Krisztián egy betegség nyomában

Mécs Anna

Megjelent: Tétékás Nyúz, 2009. november 4.

"Világéletemben állatorvos szerettem volna lenni, valamilyen oknál fogva, magam sem értem, de végül a biológus szakra adtam be a jelentkezésem." – Talán ezzel magyarázható, hogy Papp Krisztián, az ELTE-MTA Immuniológiai Kutatócsoport fiatal biológusa egy diagnosztikai eszköz tökéletesítésére adta a fejét.

Papp Krisztián több, fiatalokat támogató díjat is elnyert az utóbbi időben, ilyenek voltak a Scopus Young Researchers Award és az Akadémiai Ifjúsági Díj. Jelenleg egy általuk 2006-ban szabadalmaztatott technikán dolgozik, amely hamarosan valóban az orvosok kezébe kerülhet. Ezzel egy ritka autoimmun betegség diagnosztizálását segíthetik, a világon egyedülálló módszerrel.

Hogy kezdődött kutatói pályád?

Először a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetbe mentem és az idegrendszerrel kezdtem el foglalkozni. Ott fél évet töltöttem el TDK-sként. Amikor Gödről Lágymányosra költözött az Immunológiai Tanszék, akkor kerültem ide, és azóta foglalkozom az immunológiával.

Ezen belül mi a szűkebb kutatási területed?

Az immunrendszeren belül a komplementrendszerrel foglalkozom, ami az immunrendszer egy része, a vérben található közel 30 fehérje hálózata. Ha bejut egy kórokozó a szervezetbe, akkor ezek a molekulák közvetlenül képesek elpusztítani vagy legalábbis megjelölni a kórokozót, hogy az immunrendszer sejtjei könnyebben tudják eltávolítani. De mindemellett nagyon sok más hatást is ki tudnak fejteni ezek a fehérjék, mely hatások például az autoimmun betegségben sajnos károsak is lehetnek. A komplementrendszer központi, C3-as molekulájával foglalkozom, amely szerkezetét főleg külföldön vizsgáltam, a Philadelphiában töltött egy év alatt. Miután visszajöttem, egy kicsit újabb témát kezdtünk el, és e molekula kimutatását próbáltuk elősegíteni. Erre kifejlesztettünk Prechl Józseffel egy új fehérje-chip alapú technikát, amelyet az ELTE az MTA-val karöltve szabadalmaztatott. Azt próbáljuk kideríteni, hogy ez a technika, amellyel képesek vagyunk a komplementrendszer aktiválását fehérje-chipeken mérni, mennyire segíti elő bizonyos betegségek diagnosztizálását.

Ez a technika bővebben mit takar?

Mi a szisztémás lupus erythematosus (SLE) nevű, “vörös farkas” névre is hallgató, autoimmun betegséget vizsgáljuk, ami általában fiatal felnőtt nőknél jelentkező nagyon nehezen diagnosztizálható, súlyos, krónikus betegség. Ebben a betegségben a szervezet a saját fehérjéi ellen termel ellenanyagokat melyek hozzákötődnek a sejtalkotó részekhez, ezzel immunválaszt, gyulladást indukálva a szerveket károsítja. Mi a szervezet ezen saját fehérjéit egy kis lapkára, chipre kipontozzuk és a betegekből származó szérummal kezeljük. A végén meg tudjuk mondani, hogy megtalálható-e a beteg vérében valamely saját fehérje ellen kialakult ellenanyag, illetve, hogy ez az ellenanyag aktiválja-e a komplementrendszert.

Ez miben új az eddigi módszerekhez képest?

Már korábban is vizsgálták, hogy megtalálhatók-e az illető beteg vérében a saját alkotóelemekkel reagáló ellenanyagok. Mi egy lépéssel továbbmentünk, az ellenanyagok funkciójáról is megtudunk információkat: azt, hogy aktiválják-e a komplementrendszert. Ez fontos lehet, mert ha aktiválják, akkor egy komolyabb gyulladás jöhet létre a szervezetben.

Ezt kutatják máshol is a világon? Együttműködtök más kutatóhelyekkel is?

Ezzel a betegséggel nagyon sok helyen foglalkoznak a világon, több oldalról próbálják megközelíteni. Ilyen módon, ahogy mi, tehát fehérje chipen a komplementrendszer aktivitását mérve, nem csinálják máshol. Ezt a technikát 2006-ban szabadalmaztattuk, akkor publikáltuk is, előtte ez a technológia nem is létezett. A Pécsi Tudományegyetemmel állunk kapcsolatban, tőlük kapjuk a vizsgálatokhoz az SLE-s betegek szérummintáit.

Hol tartotok a gyakorlati megvalósításban?

Elég jól haladunk, most próbáljuk leszűkíteni azt az antigén-panelt, amely akár a későbbiekben egy diagnosztikai eszköz alapját szolgáltathatja. Jelenleg is kutatjuk, hogy mennyire használható ez a technika. De remélhetőleg néhány év múlva már az orvosok kezébe adhatjuk ezt a módszert. Gyógyszerek esetében az engedélyezési eljárás több évig is elhúzódhat, mi viszont egy diagnosztikai eszközt dolgozunk ki. Ilyenkor ez a procedúra lerövidül, de nem tudnám megmondani, hogy konkrétan mikor fogják a gyakorlatban is használni.

Későbbiekben mit tervezel?

Most nyertem meg a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíjat, amely egy egyéves pályázat. Ez kutatási lehetőséget és fizetést is biztosít. Jellemzően egyéves szerződéseink vannak, nem tudom megmondani, hogy hol leszek három év múlva. Külföldre is szeretnék újra kimenni, de csak miután lezártam ezt a kutatást. Alapvetően nagyon nyitott vagyok, az immunrendszer más részét is szívesen vizsgálnám. De szeretnék továbbra is alkalmazott kutatást végezni, hiszen jóleső érzés látni, hogy konkrét haszna van a munkámnak.