HTML

Ars Portéka

Tudomány is, kultúra is, néha ez is, néha az is. Matek-magyar szakosként vonzódom a "nem normális" életutakhoz. Azokhoz, akik reálok, de humánok, humánok, de reálok. Saját cikkeimet gyűjtöm össze ezen a portréblogon.

Amit rólam...

...tudni lehet, azt itt lehet megtudni.

Alanyok (és állítmányok)

Címkefelhő

Add az arcod a Képletes beszédhez!

Friss topikok

  • Mécs Anna: @Gusi: Micsoda nagylelkű felajánlás :) Szólok is gyorsan Jonathan Rothbergnek :) (2016.01.20. 09:17) Észbe kapnak
  • Messzenéző Minyon: Bocsánat, az aláírás lemaradt: Miklós Ildikó (itt mint Messzenéző Minyon :)), műszaki szerkesztő (2014.05.08. 19:23) A folytonosság ereje
  • Mécs Anna: @Peter Dubovitz: köszönöm, ecsém, a kedves figyelmeztetést. Javítottam az elgépelést. (2013.12.10. 21:14) Sejteni és bizonyítani
  • saragoza: Érdekes (2012.10.29. 04:08) Az idegrendszer matematikája
  • Könyvélvező: A multimédia nagyjából annyiban jelenti az írásbeliség megszűnését, amennyiben a mozi a színházét ... (2011.01.25. 11:46) Az vagy, amit elolvasol

Linkblog

Portrék tőlem, ezerfelől. Mécs Anna blogja.

2014.11.05. 12:37 Mécs Anna

Gépesedési hullám

Jóslatok robotokról

Nem könnyű manapság olyan pontos előrejelzést adni a robotika jövőjéről, mint amilyen találóan Isaac Asimov fél évszázada vázolta a 2014-es helyzetet.

Megjelent: HVG, 2014. augusztus 13.
Szerző: Mécs Anna

Egyszerre lenyűgöző és aggasztó az a két, egyaránt Hongkongból érkezett hír, melyek a mesterséges intelligencia fejlődését bizonyítják. Az egyik szerint a Kínához tartozó „különleges igazgatású terület” metrójában a 152 állomást magában foglaló hálózatot karbantartó tízezer munkás feladatait robot osztja ki, igaz, mindezt még emberek engedélyezik. Ugyancsak nemrégiben jelentették be, hogy egy hongkongi kockázatelemző alap egy algoritmust is „kinevezett” az igazgatótanácsába.

economist_office.jpgAz Economist címlapján ez a kép szerepelt, a felirattal: Coming to an office near you

Mivel az ehhez hasonló hírek miatt sokakat aggaszt a világ elrobotosodása, a jövő technológiáinak hatásait elemző Oxford Martin program két kutatója, Carl Benedikt Frey közgazdász és Michael Osborne gépitanulás-szakértő közel hétszázféle munkát vizsgált meg az USA munkaerőpiacán, arra keresve a választ, mekkora valószínűséggel gépesítik azokat a közeljövőben. A munkahelyek 47 százalékánál ítélték meg úgy, hogy egy-két évtizeden belül reális lehet a gépek „hatalomátvétele” (az Európai Unió országaira vonatkozó becslés ma 52 százalék). Az automatizálás lehetősége még nem jelenti azt, hogy a cégek robotokra is cserélik az alkalmazottakat – reagált erre David Autor, a Massachusettsi Műegyetem (MIT) közgazdásza. Példaként a Nissan autóipari óriást hozza, amelynek japán gyárában a munka nagy részét már robotok végzik, míg az indiai „leánynál” döntően olcsó munkáskezek szorgoskodnak.

A félelem, hogy a gépek átveszik a munkát az emberektől, nem új keletű, gondoljunk csak a XIX. század eleji gépromboló ludditákra – emlékeztet az oxfordi program egyik kutatója, Seán Ó hÉigeartaigh ír származású genetikus. Bár a folyamat középtávon a foglalkozások megváltozását hozza, a gond az – ismeri el az ír szakember –, hogy a munkavesztés sebessége túl gyors az új munkahelyek megjelenéséhez képest. „Eddig főleg a szoftveripar okozta a legnagyobb változásokat. Számos munka(hely) szűnt meg miatta, és persze újak jöttek létre, ám máig eldöntetlen kérdés, hogy több munkahelyet hoz-e létre, mint amennyit megszüntet” – teszi hozzá Szalai Ferenc fizikus, aki a CERN-ben használt szoftverrendszerek létrehozásában is közreműködött, és a Budapest Science Meetup egyik létrehozója. Az említett oxfordi szakember szerint egyébként az segíthetne, ha az oktatásban a kreativitást, a problémamegoldást és a szociális készségeket fejlesztenék, mert ezekben az ember egy ideig még a robotok előtt járhat.

Jósolni e témában sem könnyű, habár épp fél évszázada ez szinte hibátlanul sikerült az orosz születésű amerikai író és biokémikus Isaac Asimovnak, aki az 1964-es New York-i világkiállítás apropóján álmodott meg egy látogatást a 2014-es expón. A sajtóban az utóbbi időben többször felemlegetett fiktív, a The New York Times hasábjain megjelent riportjában olyasmiket vizionált például, hogy 2014-re a munkák többségét a robotok már jobban el tudják látni, hogy minden diák programozni tanul a középiskolában, de előre látta a konyhai eszközök „felokosítását” és a videotelefonálást is, valamint hogy az eszközök képernyője tanulásra, fényképek nézegetésére is használható lesz. Az IBM standján 1964-ben bemutatott, fordításra szánt számítógépek kapcsán pedig azt jósolta, hogy azok továbbfejlesztett változatait használják majd agynak a fél évszázaddal későbbi robotokban.

economist_wave.jpgSzintén az Economist grafikája, The onrushing wave című cikkük illusztrációja

Az okoseszközökkel Asimov fején találta a szöget: „az idei év fordulópont e tekintetben. Már több mint tíz éve divat a viselhető technológiáról beszélni, de csak most lépünk túl a kísérleti eszközökön” – vélekedik Maróy Ákos, a pilótáknak okosszemüvegekre navigációs alkalmazásokat fejlesztő Aero Glass alapítója. Hozzáteszi: a legtöbb hasonló fejlesztés akkor lesz igazán érdekes, amikor az ember testén elszórva, egymással kommunikálva teljes rendszert alkotnak majd, és összekapcsolódnak a többi használati tárggyal is.

A betáplált célállomásra önállóan fuvarozó járművekről is jósolt Asimov, amit még tíz éve is tamáskodva emlegettek a kutatók: Frank Levy és Richard J. Murnane 2005-ben a Princeton University Pressnél megjelenő, a számítógépek munkaerőpiac-alakító hatását vizsgáló könyvében arról írt, hogy az emberi érzékelés helyettesítésének nehézségei miatt a járművezetés lényegében alkalmatlan az automatizálásra. 2010-ben a Google bemutatott egy teljesen önjáróvá tett autót.

A robotok nem terjednek el, nem lesznek különösebben jók, de létezni fognak – fogalmazott Asimov, meglepő pontossággal előrejelezve a jelenlegi helyzetet. Bizonyos, specializált feladatokra már alkalmasak, ám az általános értelemben vett (mesterséges) intelligenciával még nem rendelkeznek. Június elején futótűzként terjedt ugyan a hír, hogy a gépi intelligencia mérésére kifejlesztett Turing-teszten átment egy algoritmus: válaszai alapján a tesztelők harmada elhitte, hogy egy 13 éves ukrán fiúval beszélget. Ám kiderült, hogy a szuperszámítógépnek kikiáltott Eugene Goostman csupán úgynevezett chatbot, azaz emberek közötti párbeszéd utánzására alkalmas program, amely még kevés ahhoz, hogy általános, gondolkodó, problémamegoldó értelemmé váljon.

Eddig egész jól bejöttek Raymond Kurzweil amerikai író és feltaláló jóslatai (egyebek mellett ő fejlesztette ki az első írásfelismerő és a beszédet írott szöveggé alakító programokat) – például 1990-ben jelezte, hogy 1998-ra egy gép legyőzheti a sakkvilágbajnokot, ami egy évvel korábban meg is történt. Legújabb jóslata, hogy a gépek 15 éven belül okosabbak lesznek az embereknél, sőt humán módra viccelődnek, flörtölnek is. „Habár Kurzweilre érdemes odafigyelni, van egy problémám vele: nagyon kvantitatív alapon közelíti meg a kérdést” – mondja erre Kömlődi Ferenc jövőkutató. Véleménye szerint a számszerűsített adatokban – például hogy az agy másodpercenként hány utasítást képes végrehajtani – bizonyára hamarosan felülkerekedhetnek a gépek az emberen, de nem szabad megfeledkezni az elme komplexitásáról, amelyről még mindig keveset tudnak a szerkezetek. Kömlődi szerint a gépi tanulásban azért várható mégis áttörés, mert megváltozott a fejlesztők hozzáállása: nem meglévő, szinte statikus világképet programoznak a robotokba, hanem próba szerencse alapon működő tanulóalgoritmusokat. Egy minapi hír szerint a Jaguar Land Rover olyan okosautót fejleszt, amely kitapasztalja vezetője szokásait, figyelembe veszi az időjárási és a forgalmi körülményeket, és ezek alapján igyekszik megkönnyíteni a sofőr dolgát, megakadályozni a baleseteket.

kurzweil.jpgRaymond Kurzweil. Fotó: http://www.robotshop.com/

Mivel a technikai fejlődés mellett számtalan más tényező is befolyásolhatja a világ alakulását, manapság egyre inkább úgynevezett forgatókönyv-alapú jövőképeket készítenek, számításba véve a politikai, társadalmi és gazdasági aspektusokat is – folytatja Kömlődi. Japánban például azért szorgalmazzák a humánorientált robotok fejlesztését, mert az elöregedő társadalom egyrészt munkaerőhiányt fog okozni, másrészt egyre fontosabbá teszi az idősekről gondoskodást – hoz egy példát Maróy Ákos. De az is a távol-keleti szigetország társadalmának sajátossága, hogy sokszor megszemélyesítik, lélekkel ruházzák fel a tárgyakat, természeti képződményeket, ezért ott máshogy állnak a robotokhoz és a mesterséges intelligenciához, hamar érző lényként tekintenek például egy robotkutyára – teszi hozzá Kömlődi. Abban egyébként mindkét szakértő egyetért, hogy Magyarországon könnyebb látni a jövőt: elég megnézni a távol-keleti fejlesztéseket, hogy tudjuk, mi várható idehaza tíz év múlva.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://csanna.blog.hu/api/trackback/id/tr76866491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.