Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Vannak sokdimenziós emberek. Lételemük, hogy egyszerre tartoznak sok helyre, és egyszerre kívülállók is mindenhol. Szeretik sok oldalról megvizsgálni a kérdéseket. Ezeket az embereket és történeteiket szeretném itt megmutatni.

Mély(ségi)interjú

Beszélgetés Leél-Őssy Szabolccsal

 

Mécs Anna

Megjelent: Tétékás Nyúz, 2008. április 9.

 

A barlang szó hallatán a legtöbb embert aggodalommal teli kíváncsiság keríti hatalmába. Most megtudhatjuk, miként mesél felfedezésükről és kiépítésükről Leél-Őssy Szabolcs, az Általános és Történeti Földtani Tanszék docense, akinek neve a két héttel ezelőtti Tétékás Nyúz Nyílt leveléből is ismerősen csenghet.

 

Miként alakult ki Önben a barlangászat iránti szerelem?

 

Adott volt az elkötelezettségem, hiszen édesapám neves barlangkutatóként járta a természetet. Egyetemünkön földrajzot tanított 1957-ig, amikor is a történelem viharai elűzték innen. De nem sokkal később középiskolában oktathatott, ahol volt egy legendás földrajzszakköre. Már hároméves koromtól jártam velük, és olyan korán megfogalmazódott bennem ez a dolog, hogy 1968-ban, amikor második elemibe jártam, a Szabad Földben valamiért megjelent velem egy kis riport, amelyben kifejtettem, hogy habár a szüleim még nem tudják, de én már elhatároztam, hogy geológus leszek és barlangkutató.

 

Került igazán veszélyes helyzetbe barlangászat közben?

 

Sajnos volt több balesetem is, de inkább a hegyekben. Barlangban csupán veszélyhelyzet volt, de sérülés szerencsére nem. Sőt, édesapám hatalmas tömegben olyan helyekre vitte a gimnazistákat, ahová más meg sem kísérelte volna, de soha nem volt balesetük. Én is a Szpeleológia című speciálkollégiumommal legalább 15 éve járok barlangba, de ez alatt az idő alatt még egy rándulásom sem volt. Elmondhatom, hogy barlangászás közben Magyarországon átlag kétévente történik egy lábtörés, ami egy focihoz vagy síeléshez képest is elenyésző. 

 

Hogyan kezdődött a József-hegyi-barlang felfedezése?

 

Egyszerre indult az én szakdolgozatom megírásával, 1984-ben, amikor végzős geológushallgató voltam az ELTE-n. Akkor már „kvázi szakemberként” kezeltek, így amikor a csoportom megkezdte a munkát egy építkezés alapozó gödrében, én lettem a feltárás szakmai vezetője. Több mint kéthónapos intenzív munkával jutottunk be a barlangba, ami azt jelenti, hogy 60 napon keresztül két műszakban, kora reggeltől késő estig véstük a sziklát. De ez a feltárás még mindig folyamatban van, például tavaly találtunk egy nagyon jelentős új részt – érdekesség, hogy a fiam bukkant rá–, ahonnan várjuk, hogy a barlang másik felét is fel tudjuk fedezni. Ezzel párhuzamosan végezzük a barlangok tudományos vizsgálatát, keletkezésére vonatkozó tanulmányokat is, ebből írtam a kandidátusi disszertációmat. Hazánkban először végeztem uránsoros kormeghatározási vizsgálatokat, amely során azon képződményeknek a korát néztem, amelyek nem sokkal az után csapódtak ki a melegvízből, hogy a barlangot kialakították a forrásvizek, így felülről tudtuk behatárolni a barlang keletkezésének idejét.  

 

A József-hegyi-barlang közelében az előző rendszer számos „nagykutyája” lakott. Ez nem jelentett akadályt a feltárásban?

 

Anekdotákat estig tudnék mesélni, a népnyelv akkor ezt „Kádár-dűlőnek” hívta. Ezek a Dunához közeli, kilátással rendelkező, mégis zöldben lévő házhelyek akkor is nagyon kedveltek voltak. Gyakorlatilag a barlang fölött lakott Kádár János vagy Maróthy László, aki a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. Ma már nevetségesnek tűnnek azok a szankciók, amelyekkel akkor éltek: például a barlang megtalálásakor, amíg nem zárták le, egy járómotorú rendőrautó állandóan ott állt mellette, benne két rendőrrel, és csak a leadott nevek alapján engedtek be személyigazolvány-ellenőrzést követően. Attól tartottak, hogy egy terrorakció keretein belül alulról felrobbantják a házat, pedig ezek a barlangjáratok a ház alatt 50-60 méterrel voltak. Előfordult olyan is, hogy utolértek rádiótelefonon, pedig nem tudhatták, hogy éppen hol tartózkodom. De nagyon fontos volt, hogy azonnal kimenjünk a helyszínre, mert egy vízcsőtörés következtében elmosódott az az utca, amelyen Kádár János szokott járni. Amikor megkérdeztem, hogy honnan tudták, hogy éppen a fogorvosnál ülök, akkor azt válaszolták, hogy az a dolguk, hogy mindent tudjanak. Előfordult az is, hogy a társam kutyája felfalta Kádár János csirkéjét a szomszédban, vagy amikor a barlangban ástunk, akkor véletlenül elvágtuk azt a titkos kábelt, amelyen a párt főtitkára az áramot kapta. 

 

A Citadella-barlangra miként leltek?

 

A Budai-hegység melegvíz által kioldott barlangokban gazdag, ezeket nevezzük hidrotermás barlangoknak. Tekintve, hogy a Budai-hegység, benne kiváltképpen ez a forrásvidék, ami a Császárfürdőtől a Gellért fürdőig terjed, a belvároshoz tartozik egy exkluzív és igen drága építési terület, így házalapozásokkor kerülnek felszínre a barlangjáratok végpontjai. Ezek tulajdonképpen hajdani forrásjáratok, csak a terület kiemelkedésével, és a Duna bevágódásával a források áthelyeződtek mélyebb szintre. De néhány százezer évvel ezelőtt azokon a szinteken törtek fel, amelyeken most a barlangokat ismerjük. Gyakorlatilag most folyamatos összeköttetés van a legmagasabb barlangbejárattól, a mai források alatt akár hetven méterre is le lehet menni, természetesen víz alatt, búvárfelszerelésben.

 

Mi a véleménye a barlangturizmusról: ezeket a természeti kincseket minél több embernek meg kell mutatni, vagy óvni kell őket, amennyire csak lehet? 

 

Nehéz a kérdés, én úgy gondolom, hogy az arányokat kell eltalálni. Nem tartom jó megoldásnak, ha mindent elzárunk, erre szokták mondani, hogy kincs, ami nincs. De az sem lehetséges, hogy mindig mindenkinek mindent megmutassunk, mert akkor a gyermekeinknek már nem lesz mit látniuk. A József-hegyi-barlang azért jó példa erre, mert ez a legérzékenyebb fehérkristályokkal borított barlang, amelyeket még a porszemtől is védeni kell. Itt én azt javasoltam, hogy a feltárt barlang 6-7%-át építsük ki, mutassuk be speciális technikával, üvegfallal körbevéve. Ennek egy egyszerűsített változatát terveztük megcsinálni, és EU-s pénzre pályázni, de éppen a múlt héten fúrta ezt meg a szakállamtitkár. Természetesen nem fogjuk feladni!

A barlangok többsége nincs kiépítve, Magyarországon a több ezer közül csak nyolcat alakítottak ki. Bár hozzá kell tenni, hogy a több ezerből néhány száz olyan van, ami igazán barlangnak tekinthető, és nagyobb barlang csak kétszáz körül. De a turistáknak bemutatott járatok csak kis részét képezik az egész barlangnak. Jelen arányok mellett nem kell attól félni, hogy nem lesz mit megnézni ötven év múlva. Főleg úgy, hogy például a Baradla-barlangban sem tesznek nagy kárt a látogatók, pedig évente százezernél is többen vannak. Amikor ez előtt száz évvel még fáklyával mentek és botokkal törték le a cseppköveket szuvenír gyanánt, akkor azért jobban lehetett aggódni.  

 

Barlangászként vagy oktatóként érzi igazán elemében magát?

 

Igyekszem nem összekeverni a kettőt. A barlangjárás a hobbim, és különösen szerencsés vagyok, hogy a kedvtelésem és a szakmám többé-kevésbé egybeesik. De elsősorban egyetemi oktató vagyok, már csak a leterheltségeimet tekintve is. Habár a kutatómunkámban a súly egyre inkább áthelyeződik a barlangi vizsgálatokra, azért valamelyest megtartottam az eredeti témámat, amivel indultam, ami harmadidőszaki kagyló- és csigamaradványok vizsgálata Észak-Magyarországon. Én a geológián belül is egyre többet foglalkozom olyannal, ami a földrajzhoz is közel áll – ugye az apai örökség –, a karsztmorfológiával és egyáltalán a felszínalaktani dolgokkal, ami a mészkőhöz köthető. Ezeken kívül nagyon érdekel a glaciológia és az ezzel kapcsolatos témakörök, ami szintén érthető, hiszen a barlangok mellett nagyon szeretek akár magashegyre is járni. Több 7000-es, 6000-es csúcson voltam, sokszor jártam Európán kívüli expedíciókon, konferenciákon. Még manapság is telente egy hétre elviszek egy tucatnyi hallgatót valahova a Kárpátokba egy igazi havon sátorozós, téli hegyi túrára. Sajnos ez a tucat hallgató a több százhoz képest elenyésző. Természetesen nem azt mondom, hogy mindenkinek ezt kellene csinálnia, nem is bírnák el ezek a természeti kincsek a tömeges látogatást, de fontos, hogy közelebb kerüljünk a természethez.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csanna.blog.hu/api/trackback/id/tr61459297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Sokdimenziós történetek

Vannak sokdimenziós emberek. Lételemük, hogy egyszerre tartoznak sok helyre, és egyszerre kívülállók is mindenhol. Szeretik sok oldalról megvizsgálni a kérdéseket. Ezeket az embereket és történeteiket szeretném itt megmutatni. Ez a blog azoknak szól, akik nem csak egydimenziósak.