Mécs Anna
Megjelent: MOHA online, 2011. szeptember 29.
Mivel az ELTE csapata évek óta nem végzett a hetedik helynél hátrébb az Egyetemisták Nemzetközi Matematikaversenyén, így logikusan felmerül a kérdés: mi a titkuk?
Az idei csapat a Bulgáriában megrendezett megmérettetésen az előkelő harmadik helyet szerezte meg, mindehhez jelentősen hozzájárult Lovász László – az ifjabbik – összetettben elért második legmagasabb pontszáma, amellyel egy Grand First Prize boldog tulajdonosa lett.
A recept első fele valahogy így szólhat: végy gyakorlott versenyzőket! Például Fazekasos diákokat – hiszen jelen esetben a csapat minden tagja ott vált hivatalos versenyfeladat-szelídítővé.
A recept második pontja: ne engedd a diákokat érettségi után külföldre! Romániában ez az intelem nem jutott érvényre. Habár a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon (IMO) évről évre elöl végeznek, az egyetemistáknak szóló megmérettetéseken nem szerepelnek olyan fényesen. Itthon nem jellemző az érettségi utáni kivándorlás: a versenyzők elmondása
szerint az ELTE-s BSc-képzés világszínvonalú, így habár halvány gondolatként felmerült, hogy rögtön kint kezdjék meg felsőfokú tanulmányaikat, okosabbnak látták a magyarországi alapozást.
Természetesen szükséges a matematikus nyersanyagok közül a legjobbak kiválasztása: télen egy versenynapot leképezve próbafordulót tartottak az egyetemen TDK feladatmegoldó verseny álnéven. A legeredményesebbek mehettek nyáron a világversenyre.
Az IMC alapvetően a kelet- és közép-európai egyetemek versenye, habár egyre több ország és földrész hallgatói vesznek részt rajta. Az Európa-központúság egyik oka, hogy innen indult a kezdeményezés, legtöbbször a közelben rendezik meg a versenyt. Másik oka, hogy az amerikai egyetemek körében az USA-beli matematikaversenynek tulajdonítanak igazán jelentőséget. De az már tapasztalható, hogy egy-egy jobb eredmény hozzájárul a nevesebb egyetemekre való sikeres felvételihez.
Az előkészített alapanyagokat még rendesen meg kell gyúrni: egy szeminárium keretében Kós Géza készítette fel őket a tavaszi félévben a versenyhez hasonló feladatokkal. A kurzuson a beadandókat – a nyári erőpróbához hasonlóan – angolul kellett megoldani, hogy idegen nyelven is megszokják a szakszavakat és a precíz fogalmazást.
Ez utóbbi nem mindig volt egyértelmű a javítók számára, így elengedhetetlen még egy parancs: a csapatvezetőt áldd meg jó kommunikációs készséggel! Ugyanis az egyetemi csapatokat egy-egy vezető istápolta a versenyen, idén Pach Péter Pál – doktorandusz, egykori versenyző – vitte az ELTE-seket. Az ő feladata volt a többi vezetővel az első napi feladatválasztás mellett a dolgozatok javítása, ezt követően pedig a reklamálás. Elmondásuk szerint egy külön pontversenyt lehetett volna hirdetni a csapatvezetőknek, ugyanis Péter is sokszor eredményesen szerzett meg jó pár elveszett pontot hallgatóinak.
A recept itt nagyjából véget is érhetne, de azért az alapanyagok további sorsa nem hagyhat minket hidegen. Receptünk második pontjában leírtuk, hogy jellemzően a hazai alapképzést választja a legtöbb tehetséges diák. A mesterképzés esetén már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Habár csak pár év és egy maroknyi hallgató áll előttünk sokaságként, az már most látszik, hogy a bolognai folyamat előrehozott bizonyos folyamatokat. Például a csapat két tagja, Korándi Dániel és Lovász László, Cambridge-ben végeznek el egy egyéves MSc-t, majd Amerikában, a UCLA-n és az MIT-n fognak doktorizni. Tomon István az alapképzés befejezése után szintén a cambridge-i egyetemet szeretné megcélozni. Az intézmény nemzetközi hírneve és a kecsegtető magas fizetések miatt inkább kint tudja elképzelni kutatói pályáját. Persze ez nem igaz az egész csapatra: például Pach Péter Pál biztos itthon maradásában, Nagy Csaba és Nagy Dániel pedig az ELTE-s mesterképzést választják.
A válogatást és szervezést végző Keleti Tamás elmondta, hogy természetesen egyfelől örülnek a hallgatók sikeres felvételijének, másfelől ez egy intő jel számukra: az ELTE-s MSc-programot mindenképpen vonzóbbá kell tenni, hogy ne érezzék hátrányban magukat azok se, akik ott folytatják a tanulmányaikat. Természetesen nehéz felvenni a versenyt a világhírű egyetemek és a külföldi lehetőségek vonzerejével.
Egyetemisták Nemzetközi Matematikaversenye (IMC = International Mathematics Competition
for University Students, http://www.imc-math.org/)Blagoevgrad, Bulgária (2011. július 28-tól augusztus 3-ig).
Két versenynapon öt-öt feladatot öt-öt óra alatt kellett megoldaniuk a versenyzőknek, összesen 100 pontot szerezhettek –az évek óta erős krakkói Przemysław Mazur 97 ponttal szerezte meg az első helyet.
A csapat vezetője: Pach Péter Pál,
Csapattagok: Korándi Dániel, Lovász László, Nagy Csaba, Nagy Dániel, Tomon István,
Csapateredmény: 3. (Lovász László és Tomon István az első tíz között végzett),
A válogatást és a felkészítést Keleti Tamás és Kós Géza végezte.
A fotón (balról jobbra, fentről lefelé) Korándi Dániel, Lovász László, Pach Péter Pál, Kós Géza és Keleti Tamás látható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.