Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Vannak sokdimenziós emberek. Lételemük, hogy egyszerre tartoznak sok helyre, és egyszerre kívülállók is mindenhol. Szeretik sok oldalról megvizsgálni a kérdéseket. Ezeket az embereket és történeteiket szeretném itt megmutatni.

A kis méregkeverők

Interjú Hettyey Attilával

 

Mécs Anna
Megjelent: Élet és Tudomány, 2012. október 26.

Bulvárosan túlélőshow-ként is tekinthetünk a barna varangyok életére: az marad életben, aki elég gyorsan és hatékonyan tud reagálni a környezeti változásokra. Hettyey Attila a Lendület Pályázat egyik nyerteseként idén ősszel alakított kutatócsoportjával azt vizsgálja, hogy a ragadozók jelenléte megváltoztatja-e az ebihalak fejlődése során mérgük összetételét, és hogy a rövidebb és enyhébb télhez időben tudnak-e alkalmazkodni.

hettyey_mta.jpg

Hogy köt ki valaki a békáknál?

Egyetemi tanulmányaim alatt kaptam hozzájuk kedvet: az állatrendszertan gyakorlaton végigvettük a magyarországi faunát.  Török János – aki később a szakdolgozatom és a doktorim témavezetője lett az ELTE-n – tartott előadást a kétéltűekről. Nagyon megtetszett, hogy jópofán kell tornáztatni a békákat ahhoz, hogy meg tudj különböztetni bizonyos fajokat. És volt olyan, ahol rádióadó is volt a békán, azzal ment a fűben, mint egy kis Rambo. A kezdeti lelkesedést tett követte: két nyáron is lementem Jánosékkal a Kis-Balatonra békákkal dolgozni. Igazi amatőrként kezdtem, hisz nem egy ökológiai elmélet teszteléséhez kerestem modellcsoportot, hanem megtetszettek a békák és ezért kezdtem el velük dolgozni. Később jöttem csak rá, hogy szerencsés volt a választás, mert nagyon sok minden van, amit kimondottan békákon lehet jól vizsgálni. Olyan dolgokat, amiket például madarakon nem lehet.

Mi az oka, hogy békákon több kérdést vizsgálhatunk, mint madarakon?

Például a külső megtermékenyítés. Madaraknál nagyon nehéz manipulálni, hogy tényleg csak a genetikai háttér jelentsen különbséget egyes egyedek között. Mert mindig számolni kell az anyai környezeti hatás lehetőségével, azzal, hogy a nőstény például mennyi hormont tesz a tojásba annak függvényében, hogy milyen hímmel párzott. A békáknál ezzel nincs gond, mert amikor a nőstény párba áll a hímmel, akkor a peték lényegében lerakásra készen vannak benne. Vagy madarak esetén nehéz több hímet több nősténnyel pároztatni. Ezt a kétéltűeknél mesterséges megtermékenyítéssel könnyen megtehetjük, és ebből aztán a genetikai hátérre borzasztó pontosan lehet következtetni.

Talán éppen azért végzel viselkedéses és kémiai vizsgálatokat is, mert állatot és nem problémát választottál?

Azt, hogy viselkedésökológiai és szexuális szelekciós kutatásokkal kezdtem, az ELTE-s csoport inspirálta. A csoport tagjai madarakon kutattak ilyen kérdéseket, erről beszélgettek, felkeltették az érdeklődésem. Viszont nekem új módszereket kellett tanulnom, hiszen az ő módszereiket nem tudtam alkalmazni, ráadásul Magyarországon előtte nem végeztek kétéltűeken ilyen jellegű kísérleteket. Így külföldre mentem kitanulni ennek a csínját-bínját. Először Svájcban, a Zürichi Egyetemen jártam. Az ottani békás csoport két részből állt: volt a szexuális szelekcióval és a ragadozók jelenléte által indukált változásokkal foglalkozó csoport. Én az előbbi témakör kutatásaiban vettem részt, de a másik csoport munkáját is figyelemmel kísértem, ott kezdett el érdekelni ez a téma is.

hettyey2.jpg

Az érdeklődés mellett mi az, ami még az ebihalakhoz húzott?

Egy fontos tényező: a viselkedésökológiával és szexuális szelekcióval kapcsolatos vizsgálatok, különösen a terepen végzettek, mindig rizikósak. Több hónapot belefektetünk a részletes tervezésbe, az engedélykérelmek megírásába, az előkészítésbe. Majd miután kimegyünk a terepre, összerakjuk a kísérleti berendezést és megfogjuk az első állatokat, azok a hálátlanok mást sem tesznek, csak ki akarnak menekülni, vagy meg sem moccannak, mert túl kicsi/nagy/zöld/átlátszó lett a berendezés. Az is előfordult, hogy a vizsgálat közepén jó szándékú kirándulók szabadon engedték az állatokat. Volt olyan, hogy a szárazság miatt egyszerűen nem találtunk elég állatot. A lényeg, hogy egy kísérletet gyakran kétszer-háromszor el kell végezni, hogy sikerüljön, ami rettentő időigényes. A nászidőszak ugyanakkor csak maximum két-három hét, ez alatt az idő alatt kell annyi használható adatot gyűjtenünk, amennyivel megválaszolhatjuk a kérdéseinket.

Svájcban, később Svédországban láttam, hogy az ebihalas kísérleteknél ez nem így van. Két-három hónapig is eltart az intenzív fizikai munka – tehát ilyen értelemben több erőfeszítéssel jár –, de ha az ember egy értelmes kérdést tesz fel, akkor az esetek 90%-ában sikerül is választ kapni rá. Persze egy váratlan hőhullám, vagy egy a kísérletbe akaratlanul „behurcolt” fertőzés itt is meghiúsíthatja az adott vizsgálatot, de még így is sokkal kevesebb itt a rizikófaktor.

Az újonnan alakult kutatócsoporttal mit fogtok vizsgálni az ebihalak fejlődésével kapcsolatban?

Azt, hogy a barna varangyok hogyan tudják megnövelni a túlélési esélyeiket különböző stresszforrások jelenlétében: ragadozók, versenytársak és kórokozók jelenlétére miként reagálnak. Ezen belül is egy speciális jelenség érdekel minket. Számos állat termel mérgeket. Ezek általában több komponensből álló méregkoktélok. Amit nem tudunk, hogy a mérgek mennyisége és összetétele megváltozik-e annak függvényében, hogy milyen ragadozók és milyen kórokozók vannak a környezetükben. Az ismert, hogy az ebihalak megváltoztatják a testalakjukat, a fejlődési sebességüket, fiziológiájukat, viselkedésüket. Jóformán bármit vizsgálunk, az változik stressz hatására. Pont a méregtermelés miért ne változna meg? Ráadásul a növényekről régóta tudjuk, hogy megváltoztatják a „méreg”-összetételüket annak függvényében, hogy milyen támadás éri őket. Állatoknál ez nem ismert, valamiért nem kutatták annyira.

barna_varangy_ebihalai_allatvilagunkhu.jpgA barna varangy ebihalai (allatvilagunk.hu)

Az állati méregtermelés környezetfüggésének kutatása miért nem tekint vissza komoly múltra?

Szerintem ennek elsősorban módszertani okai vannak. Két-három évtizede is meg tudták határozni a mérgek mennyiségét és összetételét, de különösen az utóbbi rendkívül idő-, munka- és költségigényes volt. Márpedig ha a méregtermelés változásait akarjuk vizsgálni, viszonylag nagy mintaszámokkal kell dolgoznunk. Mára sokkal rövidebb idő alatt jóval nagyobb számú mintát lehet elemezni, és a költségek is vállalható szintre csökkentek.

Hogyan fogjátok megoldani a kémiai elemzést?

A Sydney-i Egyetemen van a világ egyik legsikeresebb, kétéltűek és hüllők viselkedésökológiájával foglalkozó csoportja. A csoport nagy része az elmúlt tíz évben a Közép-Amerikából Ausztráliába betelepített és ott nagy károkat okozó cukornádvaranggyal foglalkozott. Ezen faj egyedeinek nagyon erős mérge van, így lényegében nincs ellensége – még egy kifejlett piton, vagy krokodil is elpusztul, ha megeszik egy ilyen varangyot. Ezért kezdték el vizsgálni a Sydney-i Egyetem kutatói a brisbane-i Queensland-i Egyetem biokémikusainak segítségével a cukornádvarangyok által termelt méreg összetételét. Ezekkel a brisbane-i biokémikusokkal vettük fel a kapcsolatot, és nekik fogjuk kiküldeni a mintáinkat.

barna_varangy_parzas_allatvilagunkhu.jpgBarna varangyok párzás közben (allatvilagunk.hu)

A ragadozók mellett a klímaváltozás is veszélyeztetheti a békákat. Milyen kihívásokat jelent számukra?

Magyarországon valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy a nyarak szárazabbak lesznek, és általában véve is kevesebb csapadék fog esni. Így az időszakos kis vizek hamarabb eltűnnek, emiatt rövidülni fog a kétéltűek átalakulására rendelkezésre álló idő. Emiatt lehet, hogy fel kell gyorsítaniuk a fejlődésüket – nem tudjuk, hogy ezt kellő mértékben meg tudják-e tenni. Ezen felül az is valószínű, hogy a tél egyre enyhébb lesz, ami meglepő módon csökkentheti a téli álmot alvó állatok túlélési esélyeit. Egy vizsgálatunkban különböző időtartamú és hőmérsékletű teleket fogunk szimulálni, majd tavasszal megnézzük, hogy ezen különbségek milyen hatással voltak a túlélésre, a méregtermelésre, a kondícióra.

Van már előzetes tapasztalat ehhez hasonló vizsgálatok alapján?

Egyéb téli álmot alvó fajoknál azt tapasztalták, hogy ha nem megy le a hőmérséklet egy bizonyos küszöbérték alá, akkor rosszabb kondícióban ébrednek fel az állatok. Ennek az az oka, hogy nem lassul le annyira az anyagcseréjük, hogy tényleg hatékonyan tudjanak spórolni az energiával – még ha rövidebb is a téli időszak. Illetve emlősök esetén gyakrabban felébrednek. Mivel a kétéltűek változó testhőmérsékletű állatok, rájuk különösen igaz, hogy ha nem megy le a hőmérséklet elég alacsony szintre, akkor a táplálékhiányos téli nyugalmi időszak alatt gyorsabban kiürülhetnek testzsírraktáraik.

Ez azt jelenti, hogy akár drasztikusan is csökkenhet az egyedszámuk?

Amellett, hogy végül milyen mértékű lesz a klímaváltozás, a kérdés az, hogy az egyes kétéltűfajok elég gyorsan tudnak-e alkalmazkodni. Szerintem remélhető, hogy Magyarország kétéltűfaunájában a klímaváltozás nem fog drasztikus változásokat előidézni. Magyarország mikroklimatikus változatosságának köszönhetően a legrosszabb esetben is lesz olyan hely, ahol a kétéltűeknek hosszabb ideje lesz alkalmazkodni. Onnan majd újra szétterjedhetnek, ha lokálisan ki is pusztulnának bizonyos helyekről. Másrészt egyes vizsgálatok alapján úgy tűnik, az evolúció elég gyorsan tud hatni. Madarakon végeztek vizsgálatokat Hollandiában, ahol az elvonulásukat, visszatérésüket, és a fészekrakás kezdetét figyelték meg. A vizsgált cinegefaj a viszonylag gyors – 1-2 évtized alatt bekövetkezett – és jelentős klimatikus változáshoz is képes megfelelően alkalmazkodni.

Fotó: http://mta.hu/lendulet/hettyey-attila-130409

A bejegyzés trackback címe:

https://csanna.blog.hu/api/trackback/id/tr634951075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Sokdimenziós történetek

Vannak sokdimenziós emberek. Lételemük, hogy egyszerre tartoznak sok helyre, és egyszerre kívülállók is mindenhol. Szeretik sok oldalról megvizsgálni a kérdéseket. Ezeket az embereket és történeteiket szeretném itt megmutatni. Ez a blog azoknak szól, akik nem csak egydimenziósak.

süti beállítások módosítása