Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Dr. Inzelt György világa

Mécs Anna

Megjelent: Tétékás Nyúz, 2007. április 11.

Nem szeretem kicsinek érezni magam. Most mégis ez történt. Persze nem azért, mert Dr. Inzelt György olyan lekezelően viselkedett volna. Éppen ellenkezőleg. Elképesztő sokoldalúságát olyan szerényen „viseli el”, mint azt, hogy március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Kémiai esszékötetei alapján önnek nem közömbös az irodalom, a történelem. Nem gondolkodott efféle pályákon?

Igen, nagyon szerettem a történelmet, irodalmat, hiszen nagyon jó tanáraim voltak, habár vegyipari technikumba jártam. Ráadásul focista pályán is gondolkodtam, mert az is jól ment. Volt is olyan lehetőség, hogy labdarugóként jöjjek egyetemre, mivel kaptak helyet az élsportolók is, de aztán mégis elvetettem ezt. Végül a kémia mellett döntöttem. Valószínűleg az motivált ebben, hogy történelemmel tudok úgy is foglalkozni, hogy sokat olvasok, de a kémiát kevésbé lehetne így művelni. Ráadásul abban az időben a történelem művelése nem volt problémamentes, mert nem volt elég, ha az embernek eredeti ötletei voltak.

És az irodalommal mi volt a helyzet?

Nagyon fontos szerepet töltött be az is az életemben. És szerencsés is voltam, mert a tanáraim olyan könyveket adtak a kezembe, amiket nem szoktak gyerekeknek. Még nagyon fiatal voltam, amikor a könyvtáros néni kézen fogott, és elvitt a felnőtt könyvtárba, ahol közölte, hogy itt ez a srác, még csak tízéves, de már kiolvasta az egész gyerekkönyvtárat. Az olvasás még ma is nagyon fontos számomra, de ezzel is hasonlóan vagyok, mint a történelemmel. Hiszen ugye két kultúrának szoktuk nevezni azt, ami igazából egy. De nem a természettudósokkal van a baj, ők általában járnak színházba, olvasnak, de a fordított átjárás már nehezebb. A könyveimben is helyet kap az irodalom. A kötetekben található esszékben irodalmi és képzőművészeti illusztrációkkal próbáltam összekapcsolni a humán és természettudományos kultúrát. Ráadásul mivel rengeteg olvasmányélményem van, sokszor olyan távoli dolgokat tudok társítani, ami másoknak eszébe sem juthat. Például a Bibliában található meg az első szabadalmi oltalom. Leírja egy receptféleségben, hogy bizonyos illatszerekhez milyen arányban kell az alapanyagokat adagolni, majd Mózes megtiltja népének, hogy bármi hasonlót „gyártson”.

Akkor ezek alapján inkább szereti nagy egészében látni a dolgokat, mint a részletekben elmerülni?

Igen, így is mondhatjuk. Tartok is egy tudománytörténeti kurzust, és ott is azt próbálom hangsúlyozni, hogy nem az az igazán érdekes, hogy ekkor ez és ez történt, hanem mindenhol a folyamat egésze a legfontosabb. Engem úgy tanítottak, hogy jól megalapozott ismereteket közöltek velem. Elgondolkodtam, hogy ha az általam rendkívül tisztelt tankönyveimben minden benne van, hát mi lesz az én dolgom? Természetesen hamar beláttam, hogy ez nem így van, épp ezért rendkívül fontos a hallgatókat rávezetni arra, hogy lesz itt mit csinálni, gyerekek! Ennek céljából ki is dolgoztam olyan példákat, amelyekből kitűnik, hogy a nagy újítások mindig olyan ötletekből fakadnak, amelyekre nem is gondolnánk. A zseniális találmányok így születnek, és ennek a mentalitásnak nem csak az oktatásban van jelentősége, hanem a támogatások megszerzésénél is. Sajnos jelenleg szinte csak az alkalmazott kutatásokra lehet pénzt kapni. Mindig vannak kiemelt témák, de ezek csak olyanok lehetnek, amelyek nem fogják a világot megváltoztatni. És nem ettől megy igazán előre a világ. Az embernek tényleg van olyan érzése, hogy már nem lehet mit kitalálni. De nincs olyan, hogy megáll a fejlődés. Például Amerikában be akarták zárni a szabadalmi hivatalt a 19.sz végén, mert úgy gondolták, hogy nem lesz új találmány. Egyszóval ennek a mostani, fiatal generációnak is meglesz a nagy tudományos áttörése, mint volt a maghasadás, vagy a tranzisztor.

Akkor nem igaz, hogy egyre rosszabbak lennénk mi, fiatalok?

Egyáltalán nem. Kifejezetten nem szeretem az „ez a mai fiatalság, bezzeg az én időmben…” kezdetű kijelentéseket. Érdekes utána olvasni, hogy Eötvös mennyire negatívan vélekedett az akkori hallgatókról. Borzalmasnak találta őket, úgy gondolta, hogy a diákok nem motiváltak. Ráadásul azt vallotta, hogy akinek nincs pénze, ne jöjjön egyetemre, mert az nem a tanulásra koncentrálna, hanem a pénzszerzésre. Ám, ha valóban minden generáció rosszabb lenne, mint az előző, akkor feltehetőleg nem itt tartanánk.

Könyvet szerkeszt, ír, MAB plenum tagja, doktori iskolát vezet, és nem mellékesen tanít. Hogy sikerül ennyi mindent összeegyeztetnie?

Igazából minden a jó időbeosztáson múlik. Megpróbálom a legkisebb felszabaduló időmennyiségeket is kihasználni. Például egy húsz perces villamosút abszolút ideális egy pár oldalas anyag átnézésére. Mivel már nagyon fiatalon versenyszerűen fociztam, így megszoktam, hogy feszes a napirendem. Úgyhogy egy kis fegyelmezettséggel, és jó szervezőkészséggel minden megoldható.