Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Interjú Varga Mátéval

Varga Máté fejlődésbiológus pár éve Londonból hazatérve az ELTE Genetikai Tanszékén alapított kutatócsoportot. A zebrahalakat modellállatként használva embrionális- és őssejtkutatásokat végeznek - hiszen talán nem is különbözünk csíkos barátainktól annyira. A Critical Biomass blog egyik szerzőjeként és a Budapest Science Meetup szervezőjeként az értelmes párbeszédet sürgeti minden biológiai kérdésben, legyen az a kreacionizmussal vagy a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos.

Megjelent: Élet és Tudomány, 2012. november 23.
Szerző: Mécs Anna

Tíz éve Magyarországon nem igazán volt zebrahallal kapcsolatos fejlődésgenetikai vonatkozású kutatás. Ma mi a helyzet?

Eltekintve a mi csoportunktól most sincs nagyon. Ez is közrejátszott abban, hogy amikor három éve Londonból hazaköltöztem, Vellai Tibor, a Genetikai Tanszék vezetője tárt karokkal fogadott és azóta is mindenben támogat. Persze a költözéskor még nem sejtettük, hogy ennyire pénzszűkében leszünk. A forráshiány miatt nehéz időszak a mostani, lényegében sok dolgot menetközben kell kitalálnunk, hiszen nincsenek olyan lehetőségeink, mint egy nyugati laborban, például nem tudunk külföldi csoportokéhoz hasonló halszobát berendezni. Ennek ellenére mostanra eljutottunk oda, hogy bizonyos kutatási projekteket végigvittünk, vagy nagyon közel állunk a befejezéshez, és közben egyre gyakrabban keresnek meg itthoni és külföldi kutatócsoportoktól kollaboráció céljából.

Meglepő, hogy itthon első fecske ez a csoport, hiszen rendkívül jó modellállat a zebrahal.

Valóban rengeteg előnye van. Könnyen és kis helyen tartható. Könnyű tenyészteni, még más modellállatokhoz, például az egerekhez képest is. Egyetlen jól táplált nőstényt heti kétszer lehet ívatni és minden alkalommal száz embriónál is többet tud produkálni. Így nagyon nagy számokkal tudunk dolgozni, ami statisztikai előnyt ad a kezünkbe. Annak ellenére, hogy gerinces, fejlődésének korai szakaszában teljesen áttetsző: erős konfokális mikroszkóppal át lehet nézni egy teljes embrión. Így különböző fluoreszcens fehérjék segítségével könnyen megmondhatjuk, hogy bizonyos sejtcsoportokkal mi történik a fejlődés során - mi történik normál esetben, mi történik egy mutánsban, mi történik akkor, ha valamilyen gyógyszeralapanyagot adunk a vízébe. És ezzel eljutottunk a következő előnyhöz, melyet mostanában kezdenek felfedezni: a gyógyszeralapanyagot elég a vizükbe csepegtetni, hogy a szervezetükbe kerüljön, így gyorsan lehet a különböző hatóanyagok elsődleges tesztjét elvégezni.

És ami még az egerekhez képest előny: a külső megtermékenyítés. Amikor az embrióval valamit akarok csinálni, akkor nem kell a vemhes anyát elaltatnom és kiszednem az embriót, hanem egész egyszerűen összeengedem a hímeket és a nőstényeket, fél órával később felmegyek és összeszedem az embriókat.

Mivel ennyire jó modellállat külföldön rengetegen foglalkoznak a kutatásával. Hogyan lehet olyat kérdezni, ami nem lerágott csont?

Mivel az új és drága technikai adottságokkal nem tudunk versenyezni, így maradt az, hogy eredetit kell kérdeznünk. Ezt többféleképpen próbálhatjuk: lehet a kezünkben egy olyan mutáns, ami másnak nincs meg, vagy lehet arra is bazírozni, hogy egy hirtelen felforrósodott tudományterületen sikerül valami olyat kitalálni, ami előrevivő, de nem pont a főáramba kapcsolódik bele.

Az ELTE-n melyik út bizonyult járhatónak?

Mindkettő. Van egy mutánsom, mellyel a doktori tanulmányaim alatt foglalkoztam, ami nincs meg túl sok helyen a  világon. Elvégeztünk egy logikus kísérletet, azt megpróbáljuk a közeljövőben leközölni. Habár nem meglepő, amit találtunk, de megerősít korábbi elméleteket, és még hozzáteszünk egy kicsit a világképhez.

A képen ugyanannak a zebrahalnak a farka látható amputáció előtt, közvetlenül utána, illetve egy hét regenerációt követően.

Másfelől egy erősen kutatott területen van olyan eredményünk, amire más nem gondolt. A zebrahal eddig nem említett előnye, hogy nagyon jó regenerációs képessége van. Ha egy zebrahalnak levágod a farkát, akkor két hét múlva ugyanolyan méretben visszanő. Ez a végtag-regeneráció egy elvont modelljének tekinthető, de sok elemben megegyezik ez a két biológiai folyamat. Ha levágod a szívkamra húsz százalékát, akkor nem vérzik el a hal, hanem képes újranöveszteni. Egy szívizomsejt citoplazmájában nagyon sok jól definiált struktúra található. Egy ilyen sejt, melynek ennyire sűrűn szervezett a citoplazmatikus tere, nem tudna osztódni. Ezért előtte le kell bontani azt, ami a citoplazmájában van. Mi arra koncentráltunk Vellai Tibor csoportjával közösen, hogy hogyan történhet ez viszonylag gyors léptékben. Az eredményeinket most tervezzük elküldeni különböző tudományos folyóiratoknak és reméljük, a szerkesztők és a bírálók is érdekesnek találják majd eredményeinket.

A Science-ben viszont biztosan megjelenik Öntől valami mostanában…

A nyár elején a lap azzal a kérdéssel fordult az olvasóihoz, hogy mi a kor azon nagy gondolata, melyet szeretnénk, ha minden egyes ember tudna. Én azt írtam, hogy azt kellene mindenkinek megértenie, hogy genetikai szinten nem leszünk egyre bonyolultabbak, ahogy az ember felé lépkedünk a filogenetikai fa ágai közt. Amikor a Humán Genom Projekt elkezdődött, akkor az első becslések más fajokhoz viszonyítva nagyságrendileg nagyobb emberi génállományt feltételeztek. Ez abszolút nincs így, génjeink száma összevethető egy muslicáéval. Az ember és a muslica között megfigyelhető különbség arra vezethető vissza, hogy a meglevő gének felhasználása nagyon eltérő. A tucatnyi jelátviteli útvonalat nagyon különböző módon tudjuk felhasználni, a mi esetünkben olyan kombinációról beszélhetünk, mely ezen a problémán elmélkedő lényt eredményezett - ebben valóban unikálisak vagyunk. De közben látni kell, hogy a genetikai hálózatok szintjén nem vagyunk fényévekkel a környezetünk előtt, csak egy ágacska vagyunk az élet fáján.

Ez Amerikában, ahol különösen nagy a kreacionizmus elfogadottsága, hihetetlenül fontos üzenet. Ott sok ember számára megemészthetetlen dolog, hogy mi csak egy ennyire kicsi, majdhogynem triviális része vagyunk a környezetünknek.

Mi Magyarországon más témákban vagyunk merevebbek: ilyen például a GMO elutasítása.

Szomorú, hogy ez az egész eljuthatott oda, hogy az emberek nagy tömege biztos benne, hogy minden, ami génmódosított, az ördögtől való. Ha valaki bemegy növénykutató intézethez, vagy bejön ide a tanszékre, ahol mi is állandóan különböző transzgénikus állatokkal dolgozunk, akkor láthatja, hogy ez egy „non issue”. Senki nem gondolja, hogy itt minden génmódosított szervezet halálos métely.