Mécs Anna - Sokdimenziós történetek

Vannak sokdimenziós emberek. Lételemük, hogy egyszerre tartoznak sok helyre, és egyszerre kívülállók is mindenhol. Szeretik sok oldalról megvizsgálni a kérdéseket. Ezeket az embereket és történeteiket szeretném itt megmutatni.

A Gondolat-Fokasz-tó

„Természetes” társadalomtudomány

 

Mécs Anna

Megjelent: Tétékás Nyúz, 2008. május 7.

 

„Harmadév után nem voltam biztos abban, hogy matematikus akarok lenni, negyedévben meg biztos voltam abban, hogy nem akarok matematikus lenni.” – meséli Fokasz Nikosz, a TÁTK görög-magyar matematikus-szociológusa, a kettős identitások mestere. Hogy e két tudományt miként lehet összekapcsolni, a beszélgetésből kiderül.

 

Miért pont a matematikus szakot választotta?

 

Erre faramuci válasz adódik: Én sose gondoltam, hogy matematikus leszek, mivel csillagásznak készültem. De a csillagász B szak volt, ami azt jelentette, hogy valami másra felvételizik az ember. Ám lassan a matematikus szak és a matamatika elcsábított a csillagászattól. Habár közrejátszott az is, hogy a Mátrában, Piszkéstetőn kb. 900 méter magasan 1,20 volt a legnagyobb átmérőjű magyar távcső, amit nem éreztem versenyképes infrastruktúrának.

 

Matematikusnak is készült?

 

Egy darabig igen, bár Esterházyval szólva sosem voltam matematikus, csak matematikus hallgató. Harmadév után nem voltam biztos abban, hogy matematikus akarok lenni, negyedévben meg biztos voltam abban, hogy nem akarok matematikus lenni. Akkor már a társadalomtudomány és a közgazdaságtan felé kacsintgattam. Olyannyira, hogy elmentem az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, hogy átigazoljak. A dékáni hivatalban elkértem a részletes tanrendet, de végül maradtam a TTK-n matematikus szakon, mert túl soknak találtam a matematikát a Közgázon.

 

Utána hogyan zajlott az „átfordulás”?

 

A társadalomtudományos érdeklődés már régen, pici koromtól kezdve megvolt bennem. Valószínűleg azért, mert a szüleim a ’46-49-es polgárháború következményekét kerültek Magyarországra, mivel hithű kommunistaként a vesztes oldalon álltak. Az idekerülő görögök számára ez egy nagyon nehezen feldolgozható kérdés volt: azonkívül, hogy a magánéletük radikálisan megváltozott, politikailag is nehezen értették, hogy ez miként fordulhatott elő. Ők hittek egy emberi társadalmat megváltó ideológiában. Én úgy nőttem fel, hogy a családunkat látogató görögök késhegyre menő politikai vitákat folytattak, így természetes volt számomra, hogy a politika egy fontos dolog, ami iránt érdeklődni kell.  Később, a végzés táján pedig kapcsolatot találtam egy évfolyamtársam révén a bölcsészkari diákokhoz, ami akkoriban nem volt egészen magától értetődő, mivel ott a TTK-t nagyon konzervatív karnak tartották.

 

Ott órákat is hallgatott, vagy autodidakta módon tanult?

 

Félig autodidakta módon, viszont jártam olyan szemináriumokra, amelyeket nem hirdettek meg hivatalosan. Az egyik igazi nagy élményem Jánosi Ferenc matematikailag képzett, mérnök fejjel gondolkodó, így a közgazdaságtant modellekben elképzelő közgazdász által tartott szombati előadássorozat volt. Ketten matematikusként jártunk, a többiek filozófusok, történészek, közgazdászok voltak, közülük ma elég sokan szerepelnek a közéletben. Utána ennek a csoportnak egy részével alkottunk egy filozófiai olvasókört, amit a filozófus Tengelyi László vezetett. Nagyon jó társaság gyűlt össze, ebből nőtt ki a ’80-as évek elején az egyik legizgalmasabb társadalomtudományi folyóirat, a Medvetánc.

 

A diplomaszerzés után mihez kezdett?

 

Éppen akkor vezettek be egy szigorú szabályt, hogy a frissdiplomások elhelyezkedését a minisztériumnak kellett nyugtáznia. Én ezt nem akartam, így elmentem a postára újságot kihordani két hónapra. Négykor keltem, nyolc körül már otthon voltam, így negyed kilenckor indulhattam is a Parlamenti Könyvtárba, ami kilenctől este nyolcig volt nyitva. Akkor kezdtem bentlakóvá válni, a későbbi demokratikus ellenzék későbbi tagjaival itt találkoztam először. Így ismerkedtem össze például Szabó Miklóssal, aki egy igazán kiváló történész volt. Ő akkoriban kezdett előadásokat tartani az úgynevezett Repülő Egyetem keretein belül. Ez abból állt, hogy valaki egy lakáson valami olyasmiről beszélt, amiről nem nagyon lehetett. Szabó Miklóst páran megkértük, hogy nekünk külön tartson politikatörténettel, 56-történettel foglalkozó előadásokat. Ezek ’83-ig tartottak, amikor már igazán elkezdett olvadni a rendszer.

 

Később hol helyezkedett el?

 

A levélkihordást követően a Számítógépalkalmazási Kutató Intézetben (Számki) dolgoztam, de nem igazán matematikusként, mivel programozni kellett. Két évig voltam ott, de ez alatt bábállapotban éreztem magam. Habár jól felszerelt könyvtárának köszönhetően remek közgazdasági könyveket is olvashattam, valamint jártam a Közgazdaságtani Intézetbe Bródy András matematikai közgazdász hétfői szemináriumaira. Az igazság az, hogy az utolsó évben érdemi munkát nem végeztem. Ennek két oka volt: az egyik, hogy egy közeli barátomhoz ki akartam menni Párizsba egy hónapra. Elindítottam az ehhez szükséges papírmunkát, ami az én esetemben egy kicsit bonyolult volt, merthogy ekkor hontalanként se magyar, se görög állampolgár nem voltam. Ez engem is meglepett, mivel itt születtem, de csak lakhatási engedélyem és úgynevezett hontalan útlevelem volt. Nagyon sokáig tartott, amíg a francia állam vízumot adott, mert attól féltek, hogy mivel nincs állampolgárságom, így kint ragadok. Múltak a hetek és a hónapok, de nem történt semmi, viszont a Számkiban nem adtak komolyabb munkát. Aztán ’78 végén felhívtak a bölcsészkar Szociológia Tanszékéről, mert szükségük volt egy matematikusra, először csak óraadásra. Így kezdtem el valószínűségszámítási matematikai statisztikát tanítani szociológusoknak, ami fél évig tartott. Aztán áthívtak tanársegédnek. Ezt megint bejelentettem a Számkiban, és ismét nem adtak nekem nagyobb feladatot, mert úgyis megyek.

 

Akkor már biztos volt abban, hogy szociológus lesz?

 

Igazából azzal a szándékkal jöttem ide, hogy átképzem magam közgazdásszá, doktorit viszont már szociológiából csináltam. Nagyon jellemez engem, hogy minden pillanatban határozottan tudom, hogy mit szeretnék csinálni, de ez akár pillanatról pillanatra változhat. Így a ’80-as évek közepén úgy gondoltam, hogy ha én gazdasági növekedési modellekkel foglalkozom, ráadásul görög származású vagyok, akkor össze kéne hasonlítanom a görög-magyar gazdasági növekedést. El is kezdtem, de menetközben rájöttem, hogy először a görög politikatörténettel kellene foglalkoznom, hogy jobban megértsem a mai helyzetet. Ennek ’88-ban álltam neki, és jó tíz évig a legfontosabb kutatási területem volt, az eredeti tervemből pedig semmi nem lett. Ezzel párhuzamosan a ’90-es évek elejétől kezdve a fraktálhalmazokkal, később a káoszelmélettel és társadalomtudományi alkalmazásaival kezdtem foglalkozni. Most még párhuzamosan fut a két kutatásom, de bízom benne, hogy a görög politikatörténet és ez a fraktálos-káoszos valami a komplex hálózatok területén egybegyúrható.

 

Lehetséges, hogy tíz év múlva megint valami teljesen mással fog foglalkozni?

 

Most mondok egy faramuci dolgot: én alapjában véve fizikus vagyok. Habár ilyen végzettségem nincsen, de középiskolában is fizikából voltam a legkiválóbb. Fokozatosan ébresztettek rá, hogy az, ami nekem viszonylag könnyen megy – bonyolult fizikai jelenségekben egyszerűeket látni – az másoknak nem az. Valamilyen értelemben én a társadalmi problémákhoz fizikus fejjel közelítek. Ahogy az ember 5 éves korától 55 éves koráig mindig azt érzi, hogy ő most önmaga, így én is mindig azt éreztem. Habár rendkívül sok kacskaringó volt az életemben, de belül volt valami, ami közben nem változott: ezt a valamit hívom én fizikus mentalitásnak, amit lehet, hogy a fizikusok kikérnek maguknak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csanna.blog.hu/api/trackback/id/tr931459432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MR.G. 2009.10.27. 22:35:22

Fokasz óráit mindig is imádtam....
Hatalmas fazon :)

Sokdimenziós történetek

Vannak sokdimenziós emberek. Lételemük, hogy egyszerre tartoznak sok helyre, és egyszerre kívülállók is mindenhol. Szeretik sok oldalról megvizsgálni a kérdéseket. Ezeket az embereket és történeteiket szeretném itt megmutatni. Ez a blog azoknak szól, akik nem csak egydimenziósak.

süti beállítások módosítása