A klónozásról magyar szemmel

Mécs Anna

Megjelent: Élet és Tudomány, 2010. január 13.

„Soha ne add fel!” – ez áll a Dinnyés András által vezetett Biotalentum Kft. ajtajára ragasztott plakáton, amelyen egy gólya csőre közé ragadt béka küzd az életéért. A sikerért és túlélésért folytatott kitartó küzdelem nem elhanyagolható tényező a sikeres kutatások történetében.

Egy kora őszi napon a gödöllői Szent István Egyetem szomszédságába sietek. A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont felé veszem az irányt, ahol az első emeleten helyet kapó Biotalentum Kft. igazgatóját, Dinnyés Andrást látogatom meg.

De mit keres egy cég egy kutatóközpontban? És miért nem egyetemi keretek között kutatnak?

A jó kiállású, gyakorlott interjúadó kutató már 1985 óta foglalkozik embriológiai, klónozási és őssejt-biológiai kutatásokkal. A kilencvenes években több évig dolgozott az Egyesült Államokban, ahol fontos eredményeket ért el a nyúl és a szarvasmarha testisejtmag-átültetéses klónozása területén. 2002-ben csatlakozott a „Dolly-csapathoz”. Az általa vezetett csoport nagyban hozzájárult az első génkiütött – azaz olyan genetikailag módosított állat, amely örök­le­tes anyagában bizonyos gént vagy géneket kikapcsoltak – juh és az Európában elsőként klónozott sertés előállításához. Profizmust sugalló megnyilvánulásaiból is látszik, hogy nagy tapasztalata van a nemzetközi projekt- és csapatmenedzsment területén. Szinte szóhoz sem jutok az információtenger közepén.

Az impozáns eredmények alapján meglepő Magyarországon beszélgetni egy ilyen kaliberű kutatóval. 2001-ben tért haza, külföldi tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy megfelelő források bevonásával az itthoni környezetben is meg lehet teremteni egy nemzetközileg elismert csoportot. A Wellcome Trust és az Európai Unió megadta a szükséges forrásokat és bizalmat, de a hazai akadémiai környezetben nem volt egyszerű az élete. Ahogy ő fogalmazott, „fejőstehénnek” nézik a külföldről nagy pályázatokkal hazatért kutatókat, de integrálni gyakran nem akarják őket, mert túl nagy konkurenciát jelentenek. Kérdésemre, hogy miért maradt mégis Magyarországon, annyit felelt, hogy makacs természetű és erősen kötődik Magyarországhoz. Noha a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontot el kellett hagynia, Dinnyés András jelenleg a Szent István Egyetem és az Utrechti Egyetem profeszora.

Az akadémiai források kiegészítésére, illetve ahhoz, hogy gyorsan és rugalmasan lépést tarthasson a biológiai és genetikai kutatások rohamlépteivel saját finanszírozásból alapította meg a céget, amely mára tucatnyi nemzetközi projektet visz, koordinál és jelentős alapkutatási tevékenységet végez az alkalmazások mellett.

Klonilla és Tapsilla története

A magyar viszonyok megismerése után érdemes gondolatban visszarepülni a kilencvenes évekbe, a klónozás kezdeteihez. Ősi dogmaként tartották számon, hogy felnőtt testi bőrsejtet nem lehet visszaprogramozni, így abból nem lehet klónozni. Ezt a tézist sikertelen békakísérletek sora támasztotta alá. De a világ kutatói nem adták fel, ahogy a papíron látható béka a gólya csőrei közé szorulva sem, így ’96-ban megszületett az első, felnőtt testi sejtből – jelen esetben emlősejtből – klónozott emlősállat, Dolly. Utána beindult a gépezet: a magyar kutatócsoport sem lustálkodott, 2006-ban világra jött Klonilla, az első magyar klónegér. Ezt számos további egér követte, a kísérletek adatai a genetikai újraprogramozás megértéséhez járulnak hozzá. A következő jelentős eredmény sem váratott magára sokáig, 2007-ben Közép-Európában először hoztak létre a gödöllői kutatók klónnyulat, amely a Tapsilla névre hallgatott. Ezzel kezdetét vette egy nagyon fontos folyamat: a humán betegségek megértéséhez és gyógyításához az egérnél is jobban hozzájáruló klónozott modellállatok létrehozása.

A másfél éves Tapsilla

Humán vonalon fontos kutatási terület a terápiás klónozás. Ennek lényege, hogy a beteg saját sejtmagjával klónozott embrióból embrionális őssejteket állítanak elő és tenyésztenek szigorúan nem teljes emberi szervezet létrehozására, hanem gyógyító sejtek előállítására.

Etika-patika

A leírt technológia egyik nagy hátulütője, hogy a létrejött embriót el kell pusztítani, mivel azt csupán az őssejt kinyerése céljából hozzák létre. Noha a módszert Angliában és más országokban is engedélyezték, ez az elképzelés sok helyen, így hazánkban is komoly jogi és etikai akadályokba ütközik. A gyakorlati kivitelezés szempontjából is problémás az elképzelés, mivel nehéz humán petesejthez jutni a klónozási kísérletekhez.

Alfa-actin embrionális őssejtből szívizomsejtek

Úgy tűnik, hogy a rohamos fejlődésnek köszönhetően van kiút e zsákutcának látszó helyzetből. Kísérletekkel alátámasztották, hogy három-négy kulcsgén genetikai módosításával, akár egy Petri-csészében is őssejt tulajdonságúvá lehet újraprogramozni a testi sejteket. Ezeknek azután „megmondhatjuk”, hogy milyen sejttípus, például szívizom, idegsejt legyen belőlük. Ezt az eljárást már sikerrel alkalmazták egérben, sertésben és emberben is. A Dinnyés csoport legújabb európai és hazai projektjei már erre a területre irányulnak, mivel az eredmények számos alapkutatási eredményt ígér. Esetleg már középtávon is várhatóak gyakorlati alkalmazások, például a betegspecifikus gyógyszertesztelési módszerek kidolgozása.

Műhelymunka

Vastag hungarocell-szerű dobozzal a kezében megjelenik egy fiatal, szakállas doktorandusz: - Viszem a sejteket, méregetjük őket! – mondja büszke mosollyal. Vigyázz rájuk! – feleli félig viccesen, félig apai aggodalommal Dinnyés. Itt mindenki saját gyermekekként tekint a kutatásokra, máshogy képtelenség is volna, hiszen szinte éjjel-nappal figyelniük kell mindenre. Két molekuláris biológiai laboratóriumba mehetek be, a sejtesekbe és az állatházba csak szigorú ellenőrzés, karantén és zuhanyzás után engednének be.

Itt fehérjefuttató kádat mutat, ahol jelölt fehérjét futtatnak, amelyet az elektromos térben való mozgása alapján tudnak azonosítani. Külön fülke alatt kell vizsgálni a fehérjéket, amelyben a légáramlás biztosítja a steril munkát. A hűtőben pakoló fiatal kutatónőhöz fordulok, kiderül, hogy megjárta már Amerikát és Párizst is. Épp proteintranszfert csinál – és folytatja ezen az egzakt, de nem szakavatott fülek számára érthetetlen nyelven. Szerencsére utána lefordítja a hallottakat: ez a fehérje vizsgálatához szükséges eljárás, ami azért fontos, mert ezeken a molekulákon keresztül valósul meg az, ami a DNS-ünkben található.

Dinnyés András és Craig Venter

Gyorsan szembetűnik, hogy a legjobb műszerek, vezető márkák sorakoznak Dinnyéséknél. A „zsebturkálós” kérdésekre elmondja, hogy nekik az alapkutatások nagyon fontosak, de ezen kívül gyakorlati útra átfordítható eredményekre is szükségük van, hogy húsz alkalmazott fizetését ki tudják „termelni”. Gyógyszergyáraknak, kutatócsoportoknak szolgáltatnak génkiütött egereket és sejteket, amelyek genetikai vizsgálatokra alkalmasak. Pályázati tanácsadást, nemzetközi európai projektek menedzselését is vállalják, hogy utána a bevételt visszaforgathassák a kutatásokba. Mint elmondja, ez egy rendhagyó cég, ahol nem a „pénzelőállítás” a cél, hanem a tudományos kutatási szabadság és független források megteremtése tíz hazai és nemzetközi kutató részére, akik közül öten szintén többéves észak-amerikai kutatás után tértek haza, ezzel fordítva meg az amerikai agyelszívást. Az Európai Unió keretprogramja nagyra értékeli a cég ezen tevékenységét, sajnos a hazai mobilitási programokba alapkutatási eredményeik dacára eddig „nem fértek bele” a nem-állami kutatóhelyen elhelyezkedő vezető kutatók. „De úgy látom, most már talán változik majd a hazai „akadémiai” szemlélet és a különböző kutatóhelyi formákat integrálva lehet majd előre haladni” – bizakodik Dinnyés András.